„Fényes volt az előbbi ünnep, de fényesebb, Üdvözítőnk, a közeledő... mert a Jordánban való kereszteltetésedkor kijelentetett nekünk a Szentháromság imádtatása.”

Vízkereszt ünnepén Krisztus keresztelkedését ünnepeljük, vagyis azt, hogy Üdvözítőnk alámerült a Jordánban és felvette a Keresztelő János által hirdetett bűnbánat keresztségét. Jézusnak nem volt szüksége erre a keresztségre, hiszen a bűnnélkülinek miért kellene a bűnbánat? Ezzel fejezi ki, hogy mindenben közösséget vállal az emberrel és példát ad a bűnbánatra. Mondanivalója az alámerülésnek: a Jordánban már sokan lemosták bűnüket, Jézus pedig, akinek erre nincs szüksége, pont hogy magára veszi a belemosott bűnt és saját testében majd felviszi azokat a keresztfára.

Ünnephez kötődő szokások:

Vízszentelés

Az ünnepi Liturgia végén nagy vízszentelést végzünk. Víz nélkül nem lehet élni, ezért a megszentelődésünkben is fontos szerepet tulajdonítunk, hogy lelki életünket is fenntartsa. „Legyen e víz minden ellenséges erőnek megközelíthetetlen és angyali erővel teljes: hogy mindazok, kik abból merítenek vagy ízlelnek, váljék testi és lelki megtisztulásra.” Szokás ilyenkor, hogy élővizeket vagy kutak vizét is megszenteljük, hogy az istenivel való találkozásunknak minél több pontja legyen.

Házszentelés

Ugyancsak Vízkereszt ünnepéhez kötődik lakóházaink megszentelése. Az újonnan megszentelt vízzel való meghintés és imádság által mennyei védelmet kérünk arra az épületre, amelyben lakunk. Ezzel az isteni jelenlétet próbáljuk magunkban még inkább tudatosítani. „Áldd meg Uram és töltsd be földi javaiddal e házat és őrizd meg minden gonosz támadástól az itten vallásos jámborságban élni akarókat s áraszd el őket mennyei és földi ajándékaid bőségével.”